A CUKORRÉPA TÁPANYAGELLÁTÁSA
1. A tápanyagellátás hatása a cukorrépa cukortartalmáraA tápelemek közül a minőségre gyakorolt hatását tekintve első helyen a nitrogént kell említeni. A túlzott N-felvétel következtében a cukortartalom csökkenése és a káros-N vegyületek mennyiségének növekedése következik be. A répa túlzott N-felvétele azonban nemcsak a nagy dózisú N-trágyázás következtében léphet fel, hanem akkor is, ha nagy a talaj természetes N-szolgáltatóképessége.
A kísérletek eredményei szerint a foszfortrágyázás kisebb változásokat okoz a cukortartalomban és a különbségek gyakran statisztikailag nem igazolhatók. VUKOV (1972) szerint a foszfortrágyázás cukortartalmat növelő hatása csak azokon a talajokon jelentkezik, ahol a talaj kis foszforszolgáltatása akadályozza a cukorrépa normális fejlődését.
A nitrogénnel szemben a káliumot a cukorrépa minőségét javító tápelemként tartjuk számon. Számos kísérlet eredménye szerint a kálium-trágyázás növeli a cukorrépa cukortartalmát.
A mikroelemek közül jelentőségénél fogva kiemelkedik a bór. A cukorrépa nagy bórigényű kultúrák közé sorolható, az elégtelen B-ellátásra érzékenyen reagál. A szívrothadás következtében fellépő termésveszteség jelentős minőségromlással jár együtt.2. A tápanyagellátás hatása a répatest K-tartalmára
A K-trágyázás mind a levél mind a gyökér K-tartalmára hatást gyakorol. LOUÉ (1983) franciaországi kísérletek eredményeit kiértékelve azt tapasztalta, hogy a növekvő K-adagok hatására a levéllemez és a levélnyél K-koncentrációja egyaránt növekedett.
Káliumtrágyázáskor a hamutartamon belül a káliumtartalom jelentékenyen nő, míg a Na-tartalom gyakorlatilag nem változik. BUZÁS (1978 b) kísérletében 400 kg/ha K2O adag megbízhatóan növelte a répatest K-tartalmát.
KÁDÁR és KISS (1986) megállapították, hogy a talaj- és nedvességviszonyoktól függően a K-trágyázás a hamualkotó elemek közül különösen a K-tartalmat növeli. IZSÁKI (1988) a cukorrépalevél K-tartalmának jelentős növekedését tapasztalta 240 és 320 kg/ha K2O adagok hatására. A nagyobb adagú K-ellátás hatása a répatestben is kifejezésre jutott, de lényegesen kisebb mértékben, mint a levélben. ORLOVIUS (1989,1990) Németországban 4 különböző termőhelyen beállított K-trágyázási kísérletben a növekvő K-adagok hatására a répa K-tartalmának szignifikáns növekedését és az alfa-amino-N-tartalom csökkenését tapasztalta.
Több szerző is beszámol arról, hogy a nitrogéntrágyázás hatására a répa K-tartalmában érdemi változás nem jelentkezett.
3. A tápanyagellátás hatása a Na-tartalmáraA termőhely hatása a Na-felvételében különösen szembetűnő. A cukorrépa a talajok magas Na-tartalmával szemben erősen toleráns, ezért megfelelő vízellátás mellett szikesedésre hajlamos talajokon is eredményesen termeszthető. Ezeken a termőhelyeken azonban a cukorrépa Na-tartalma az átlagos érték többszörösére emelkedik.
NOE és MANTOVANI (1996) 15 országra vonatkozóan összegyűjtötte cukorrépa átlagos minőségi mutatóit. Eredményeik szerint lényeges különbség főleg a répa Na-tartalmában mutatkozott. Nyugat-Európa és Észak-Európa országaiban a répa Na-tartalma alacsony, ezzel szemben a mediterrán országok répáiban a Na-tartalom akár egy nagyságrenddel is magasabb lehet. A K-tartalomban ilyen összefüggést nem lehetett megfigyelni.
A kiadott tápanyagok jelentős hatást gyakorolnak a cukorrépa beltartalmi értékeire ie (BUZÁS, 1978 a). A cukorrépa Na-tartalmát a Na-trágyázás befolyásolja a legnagyobb mértékben, de több kísérlet igazolta a N-trágyázás ilyen irányú hatását is. A répa Na-tartalmát a K-trágyázás nem, vagy csak csekély mértékben befolyásolja.
DRAYCOTT és DURRANT (1969) szerint a Na-trágyázás a répa hamutartalmát és ezen belül főleg a Na-tartalmat növeli. Ezzel szemben JUDEL és KÜHN (1975) többéves kísérleteiben sem tudta kimutatni a Na-trágyázás hamutartalomra gyakorolt hatását.
VUKOV (1977) európai öntözési kísérletek eredményeit feldolgozva arra a megállapításra jutott, hogy az öntözés répa hamutartalmára gyakorolt hatása nem egyértelmű. BUZÁS és SERES (1975) hazai szántóföldi kísérleteiben kismérvű szignifikáns csökkenés jelentkezett. .Görögországban 1986-1988 között végzett hároméves öntözési kísérletben a növekvő vízadagokkal együtt a cukorrépa Na-tartalma kifejezetten növekedett (HUIJBREGTS et el. 1996). Ezzel szemben Hollandiában végzett kísérlet eredménye szerint az öntözés a Na-tartalmat csökkentette (VAN DER BEEK és HOUTMAN, 1993).
Az öntözés hatásának megítélésekor nem szabad figyelmen kívül hagyni a talaj felvehető Na-készletét és az öntözővíz sótartalmát sem. Az öntözés során hazánkban különleges figyelmet kell fordítani az öntözővíz Na-tartalmára. Magas Na-tartalmú öntözővíz alkalmazása során nemcsak a répa Na-tartalma növekszik, de a talaj felső rétegébe került Na-ionok a talajszerkezetre is kedvezőtlen hatást gyakorolnak.4. A répatest káros-N-tartalmát befolyásoló tényezők
A káros N-tartalmat befolyásoló tényezők ismertetése előtt célszerűnek tartom megjegyezni, hogy a korábbi irodalmakban a „káros nitrogén” mennyiségéről, míg az alfa-amino-N rutinszerű meghatározásának elterjedését követően többnyire csak az alfa-aminoN-tartalomról számolnak be az egyes szerzők.
A káros nitrogén jelentőségének felismerését követően hamar megindult a káros N-tartalmat befolyásoló tényezők vizsgálata. ANDRLIK már 1906-ban beszámol arról, hogy a káros N-tartalmat a termesztéstechnológia és az időjárás befolyásolja (BURBA, 1996). Azt tapasztalta, hogy száraz évjáratban a káros N mennyisége, kétszer-háromszor nagyobb, mint normál évjáratban. Felismerte, hogy az egyoldalú N-trágyázás a káros N jelentős növekedését okozza a gyökérben. Azt is megállapította, hogy a különböző fajták eltérő képességgel bírnak a káros N felvételében. Más szerzők is megerősítették, hogy a káros-N tartalom függ a N-trágyázástól és a fajtától (STRHMER és FALLADA, 1909; URBAN, 1910/11). WOHRYZEK (1928) összefoglalóan megállapítja, hogy a cukorrépa káros N-tartalmát egyrészt az ember által nem befolyásolható tényezők, másrészt a termelő által változtatható körülmények határozzák meg. VUKOV és HANGYÁL (1983) számos irodalmi forrást feldolgozva megállapította, hogy az alfa-aminoN-tartalom az állománysűrűség növekedésével csökken. Ezt a megállapítást GLATTKOVSKI és MÄRLÄNDER (1995) németországi eredményei is megerősítik, akik az 1980 és 1988 között elvégzett kísérletek eredményeit kiértékelve azt tapasztalták, hogy a répa alfa-aminoN-tartalma 35.000 tő/ha és 80.000 tő/ha között a növekvő állománysűrűséggel kifejezetten csökkent. Ennél nagyobb tőszám esetén a csökkenés kisebb mértékű volt.
A termesztéstechnológia egyes elemei közül legtöbben a N-trágyázás hatását vizsgálták. HERZFELD (1988) vizsgálatai óta, több mint száz éve ismert, hogy a N-trágyázás a cukorrépa káros N-tartalmát növeli. A múlt század végén megjelent magyar szakirodalom is már beszámol ezekről az ismeretekről (SZEMERE, 1890; ROVARA,1980).
STROHMER és FALLADA (1909) kísérletei a N-trágyázás répa tulajdonságait befolyásoló hatásáról teljes mértékben arra az eredményre vezettek, mint a későbbiek során a világ számos országában elvégzett N-trágyázási kísérletek. Ezek szerint a N-trágyázás hatására a répa alfa-aminoN-tartalma növekszik, ezzel együtt a cukortartalom csökken (BUZÁS 1978 a; BUZÁS, 1978 b; DRAYCOTT-WEBB, 1971; MÄRLÄNDER,1990). Ezek az ismeretek hazánkban az intenziv N-műtrágya felhasználás időszakában, az 1960-as évektől kezdve kaptak jelentőséget. Az akkori műtrágyázási programnak megfelelően egyre nagyobb N-műtrágya adagokat használtak, aminek hatására a gabonatermések látványosan növekedtek, talajaink pedig lassan feltöltődtek nitrogénnel. Ennek hatása a cukorrépa-termesztésben sem maradt el. A magas N-műtrágya adagok hatására a répa alfa-aminoN-tartalma nőtt, cukortartalma pedig 1974-ben és 1975-ben országos méretekben soha nem látott alacsony értékeket ért el. A 60-as évek elejéhez viszonyítva kétszer annyi cukorrépát dolgoztak fel, mégis kevesebb cukrot tudtak előállítani a magyar cukorgyárak.
A N-trágyázás és minőség kérdése jelenleg is a figyelem középpontjában áll, mivel a túlzott N-trágyázás minőségromlást okoz, a kis adagú N-trágyázáskor pedig terméskiesés jelentkezik. A cukorrépa minőségének figyelembevételével elsősorban a növény igényének megfelelő harmonikus tápanyagellátást kell előtérbe helyezni, amely során a nitrogén, foszfor és kálium mellett a mikroelemek is pótlásra kerülnek.
A tápanyagellátást minden esetben talajvizsgálatokra alapozott szaktanács alapján célszerű elvégezni.